A húsleves
A húsleves
Amikor gyerek voltam, megszoktam, hogyha ünnepeltünk valamit a családban, vagy ha összegyűltünk valami miatt, húslevest ettünk. Nem számított, hogy nyár volt, vagy tél, mindig ott gőzölgött az asztalon, az az arany, gyöngyöző csoda, amit kis szerencsével csigatésztával dúsítottunk.
Majd ahogy nagyobb lettem egy frissen levágott kakas, vagy tyúk a szülinapokkor/ diplomaosztókor/bármilyen jó eredmény elérésekor az ajándék részét képezte (faluhelyen ez teljesen szokványos), de idősebbnek kellett lennem, hogy rájöjjek, ez nem csak egy szimpla ajándék volt, hanem valamiféle varázslatnak a része is.
A boldogság ízes cseppje, ami könnyebbé tesz egy szürke, szomorú időszakot, ami felmelegít hideg napokon, ami a betegséget csillapítja és ami segít lassítani, mert nem lehet csak úgy futtában fogyasztani.
Ha a húsleves evésre nem is szeánszként tekintünk, akkor is minimum le kell hozzá ülni egy asztalhoz. Viszont, ha olyan szerencsés az egyén, mint például én is, az aranyló lé evése mindig társas tevékenység részét képezi, ami nem csak gasztronómiai élvezetet nyújt, hanem megtanít a varázslatra, a türelemre, és az osztozásra is.
Az én jó anyám egy ilyen főzés alkalmával (ami több óráig is eltarthat még akkor is, ha nem számoljuk bele az állat feldarabolását - innen a türelem) a szárnyas egészét - úgymond talpától a feje búbjáig - felhasználja. Így bőven tartalmaz húst, viszont vannak olyan részei, amikből csak egy teremtetett, mint például a feje, amiért én nem igazán lelkesedtem soha. Viszont az agyáért, na azért már igen.
Aki látott már szárnyast, az tudja, hogy a kobakja nem túl nagy, így logikusan az agya sem (innen származik csodás mondásunk, hogy "Annyi eszed van, mint egy tyúknak."), viszont amilyen kicsi, olyan finom. És hát a borsószem nagyságú agyat ki osztaná el? Pontosan az, aki megtanult osztozni - legyen szó játékról, élményről, narancsról vagy a tyúk borsószem méretű agyáról.
Lehet belőle kettő, három, de még négy darab is, ami varázslatos módon pontosan ugyanolyan jól esik, habár ha elosztod, talán mégis egy kicsit finomabb.
Én megmondtam, a húsleves varázslatos erővel bír.
